Nik az őrnaggyal együtt leszálltak a járműről amire Nik visszanézett és végigmérte. Robusztus erőt sugárzó kivitelezése a kerekein kívül minden szögletes élei durván megmunkáltak - hát igen nem csoda hogy ebben túlélték -gindolta magában Nik majd az őrnagy után…

-Két napja? Az lehetetlen! - borult ki Nik a hír hallatán- -Nincs lehetetlen! Ha a mostani körülményeket vesszük figyelembe! - felelte rá az Őrnagy -  -És mióta vagyok nálatok?  -Kb olyan 6-7 órája - nézett körbe az egyik katona megerősítést várva -  -Ja…

Nik felszólalására mindenki figyelme felé irányult és szinte egyszerre szólaltak fel izgatott hangon. -Miii...?? -Mit mondtál?! -Ismételd meg! - jött le posztjáról  az Őrnagy. Komor arcán érzelmeknek nyoma sem volt de szemében ott csillogott a remény hogy valami nyomra…

Nik lassan magához tért de nem vette észre mi is történt vele az alatt az idő alatt amíg eszméletlen volt. Fejében kérdések hada ,válaszok nélkül ,mind egyetlen egy fő kérdésre vezethető vissza. Mely a kábulatból feleszmélő fiú halkan elkezdte kántálni levegő után…