Nik az őrnaggyal együtt leszálltak a járműről amire Nik visszanézett és végigmérte. Robusztus erőt sugárzó kivitelezése a kerekein kívül minden szögletes élei durván megmunkáltak - hát igen nem csoda hogy ebben túlélték -
gindolta magában Nik majd az őrnagy után sietett.

-Nos nekem el kell mennem az itteni főnökhöz addig te menj  a kantinba biztos éhes vagy már- szólt oda Nikhez mutatva az utat

Nik elindult a mutatott irányba. Ahogy közeledett egyre jobban előjött az éhsége a nem túl bizalomgerjesztő de annál táplálóbb kaják szagára. Elvett egy edényt odament a pulthoz ahol szorgosan tevékenykedtek a beosztott katonák, arcukon látszott hogy valószínűleg már vagy 1-2 napja egy szemhunyásnyit sem aludtak mégis ott dolgoznak és lesik az emberek kéréseit.

-Mit adhatok?- kérdezte a pultos Niket

-Mindegy, ami van.- felelte Nik -

-Te vagy az akit a bejövő csapat talált?- kérdezte a pultos miközben egy nagy merőkanálnyi valamit töltött Nik edényébe-

-Igen- 

-Értem. Hát szerencse hogy megtaláltak téged... Jó étvágyat!- majd átnyújtotta az edényt, Nik megköszönte majd a fal melletti padra leült és méregetni kezdte a kapott ételt. 

-Hát ez vajon mi lehet? - kérdezte magától hangosan mire valaki válaszolt -

-Állítólag valamilyen főzelék! De nyugi az íze jobb mint ahogy kinéz.- felelt hozzá egy kedves férfi hang -
Nik ránézett a férfira elmosolyodott majd vadul lapátolni kezdte az előtte található ételt.

-Na milyen? Nem annyira rossz mi? - kérdezte tőle a férfi -

-Ühhümm! - válaszolt Nik teletömött szájjal -

-Szabad lesz? - kérdezte a mellette levő helyre mutatva -

Nik nyelt egy nagyot majd válaszolt
-Persze nyugodtan -

-Bill vagyok! - nyújtottakezét miközben helyet foglalt

-Nik! Örvendek!- válaszolt Nik viszonozva a kézfogást

-Te is katona vagy?- kérdezte Niket

-Őőő..nem én csak...izé...most találtak...

-Találtak az egy dolog! Akkor előtte mi voltál?

-Mármint mi előtt?

-Hát a bumm előtt ami miatt most beszélgetünk!

-Ja! Csak egy egyszerű géplakatos. Mért?

-Én virágkötő!- mire a kijelentéstől Nik majdnem megfulladt evés közben

-Hát én nem mondtam volna ilyen büszkén! - vigyorogva válaszolta Nik -

-Na de végre mosolyogsz! Amióta itt vagy olyan búbánatos a képed! Amúgy most "katona" vagyok és nekem ez így jó!

Bill eléggé titkolódzott bár ezt Nik nem bánta. Az 180 magas erős felső testtel rendelkező fiatalemberrel még órákig beszélgettek a kantin padján amíg rájuk nem esteledett.

-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.