Tompa moraj, az ablakokon a kora délutáni nap fénye melegíti az arcom. Hmm...de miért van ekkora csend? körülnézek és valami olyat pillantok meg ami miatt megállt bennem az ütő! Egyik utasnak sem volt arca! Te jó ég -gondoltam magamba- Mi folyik itt!? Megnéztem ki ül mellettem és olyan megkönnyebbülés ült le rám hogy teljesen elfelejtettem addigi félelmeimet. Hosszú göndör haját a nyitott ablak szele lobogtatta miközben fáradtan tekintett kifelé. Egyszer csak felém fordult és felismertem őt! April volt az! Hála az égnek te vagy az! Haló April! April! Nem szólt semmit mintha nem is hallott volna. Ekkor mintha egy második nap kelt volna fel a fák mögött! Vakító fehér fény! Mindenki a fény felé fordult minden arc nélküli utas aki csak a buszon volt, még April is felkelt a fényességre. Majd pár másodpercre rá egy száguldó porfelhő közelített felénk szédítő sebességgel. Majd elérte busz oldalát az ablakok betörtek pánik hangulat uralkodott el az egész járművön. Mindenkit kivetett a helyéről a lökés majd mikor felpillantottam mintha lelassult volna az idő. Az ablak mellett mely már az ég felé nézet megjelent egy kék spirális kör. Mire feleszméltem már csak azt vettem észre hogy egy kéz lóg ki belőle és lassan eltűnt benne. Olyan ismerős volt, az a karperec...Apriiil! Aztán sötétség és a következő kép hogy valami katonaféle fickó cibál ki az árokból.

-...és üvöltözve teljesen leizzadtan ébredtem fel a földön feküdve! Most mond meg hogy francba tudtam én ilyet álmodni többet nem eszek csípőset alvás előtt az fix! -mesélte el Nik teljes átéléssel Aprilnek aki a nevének hangos kiabálása hallatán enyhén elvörösödött-

-Hát nem tudom de legközelebb halkabban te marha mindenki minket bámul! -  nézett idegesen körbe a lány -

-Ja jó bocs.

-Semmi nem tudok rád haragudni. - felelte vidáman a lány majd neki támasztotta fejét az üvegnek és nézett mereven kifelé-

Nik körbenézett és megfogta egy érzés mintha ez már megtörtént volna.

-Dezsavű!

Mire ezt végig mondta April fele nézett és legrettegettebb rémálma valósult meg a szeme előtt. Pontról-pontra a fényesség, a lökéshullám, majd a legrosszabb az a kék spirális ami elrabolta barátját akivel már kicsi gyerek koruk óta jóban voltak. Még utoljára elkiáltotta a lány nevét és azzal a lendülettel elájult...

...az álom teljesé vált. Mire újra magához tért azaz idegen katonaszerű fickó cibálta kifelé az árokból.

-Hé, Haver jól vagy? Élsz még? - Kérdezte izgatottan a idegen tompa hangon-

Párszor megütögette az arcát mire az eszmélete visszatért és kezdte felfogni mi is történt valójában.

-Hol..? Hol vagyok? - kérdezte Nik zavarodottan -

-Hát már nem az árokban ez a fő! - mondta az idegen viccelődve hogy oldja a feszültséget bár az eltompult hangján érezhető volt ,hogy semmi sincsen rendben -

-De..de..és..Apr... - Majd Nik ismét elájult -

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.